Leos Janasek második vonósnégyesét hallgatom, már egy ideje, beragadt.
A névből valamiért egy monarchiabeli zenészre gondoltam, aki a napsütötte Prágában zenél, és bár élete egyharmadót a 20. században élete, zenéje mégis a 19. századból ered. Dallamos, összecsengésekben bővelkedő zenére készültem.
Janasek vonósnégyese, ami a "Bizalmas levelek" alcímet viseli, töredezett, pontosabban szaggatott, úgy, hogy még érződik a szakadások fájdalma. 1928-ban íródott, élete utolsó évében, és egy egészen kortárs hangzást szolgáltat. Friss, dinamikus, magával ragad és meghordoz mint egy forgószél. A szerző saját feljegyzéseiből tudjuk, hogy egy szerelmi kapcsolat zenei megfogalmazását halljuk, de nincs benne egy csöppnyi érzelgősség se, noha egy alapvetően boldog kapcsolatról van szó. Éppen ez a vonzó benne, hogy ez a boldog kapcsolat mennyi belső tüzet, mennyi vulkánt rejt magában. A legszebb pillanatok is, lásd első tétel, a találkozás megörökítése, csupa vihar.
Janasek darabjában a hangszerek egymástól távol járnak, külön-külön barangolnak, caplatnak, botladoznak, keresgélnek, rohannak. Megpróbálhatnánk egy hegyi túra allegóriájával leírni a darabot, és talán olyannyira nem is lenne idegen, hiszen a zeneszerző múzsáját épp egy gyalogos kiránduláson látta meg először és rögtön fellángolt a szenvedély. Tehát a hangszerek egy számukra is ismeretlen útvonalon haladnak, és a haladásuk ritmus a lehető legritmustalanabb, az osonástól a rohanásig.
De a hangszerek nem járnak állandóan külön-külön utakon, leggyakrabban kettős formációt vesznek fel és így egymással mintha vitatkoznának, a "beszélgetés" hol suttogás, hol kiabálás, de hallunk elcsuklásokat, vonyítást, rekedt hangfoszlányokat.
Persze nem "jár" egymástól függetlenül a négy hangszer, mindig egyszerre, csoportosan mozognak, csak a mozgásuk iránya más, a mozgásuk ritmusa, és a hangerősség amivel keresik egymást.
Az összecsengések és a létrejött dallamok gyönyörűen hangzanak, de mindig elbuknak, megszakítja egy másik dallam, széttöredeznek. Ezekből a töredékekből egy csodálatos mozaikkép áll össze. Egy színes, dinamikus képeggyüttes. Friss, tele váratlan fordulatokkal. Kortárs zenedarab, még olyan értelemben is, hogy alig-alig érzelmes.
