Parti homok

 
Kimegyek a tengerpartra, 

sétálok a tenger mellett, eszembe sem jut levetkőzni, fürödni,
inkább összehúzom a kabátot, megigazítom a sapkát, el ne repítse a szél,

felhők gyülekeznek, oszolnak, gyülekeznek, nem is tudni,
a víz jár egyenletesen, ki a partra, aztán vissza,

s amikor előttem kifelé hömpölyög, mögöttem már épp visszafordult
 
Tenger, nem hívogat fürödni,
zöldes víz, kint maradok,
figyelem,
Nem, 

ő figyel,
Kiteszem magam annak, hogy a tenger figyeljen
Szeműgyre vegyen,
A vízálló kabátom, a vékony sapkámat
Alatta a koponyát, néhány órával ezelőtt még oly vadul lüktetett
Most a tenger veszi át ezt a lüktetést,
Kölcsönkéri, átalakítja,

Figyel a tenger,
Ahogy tompa léptekkel taposom a homokat
ahogy rést vágok a szél falaiba,
Örülök, hogy nem ragad fel

s visz magával mint levelet, növényt,

Engedi, hogy lépkedjek
az árnyéktalan napsütésben, a homokszemcsék között
A sirányok és a felhők alatt,

Taposom a nyirkos homokot

minden lépésemnél kagylóházak roppannak,

a homok a homokkal s a vízzel sustorog

de nem értem

ez nem az én nyelvem

térdre ereszkedem

és figyelem,
egyetlen kagylóházdarab átalakítja a homokmezőt
mögötte mindjárt kis domb képződik, 

kagylóházdarab,

egy visszavonuló hullám szúrta fel

jelként, hogy itt jártam, visszajövök, várj meg

s e jel körül rendezgeti a szél a homokot,

ami most  homok
Egykor kő volt, a kő egykor idegen égitestek törmeléke
S az égitestek is valami hatalmasabb törmeléke