2013. január 24., csütörtök

Változatok gipszre, avantgárdra

 A Változatok gipszre ciklust az 1983-ban Magyarországon Vidéki Orfeusz címmel megjelent válogatáskötet tartalmazza (eredetileg talán az 1980-ban Újvidéken kiadott kötetben, a Világporban jelenik meg) . Már első látásra is érdekesnek találtam a 21 verset tartalmazó, de alapjában véve egyetlen művet képező Változatok-at, hiszen a gipsz egy olyan anyag, ami meglehetősen távol áll a költészettől, távol áll attól, hogy egy verssorozat témáját képezze, a költészet antianyaga, mondjatjuk. Tolnai Ottó témaválasztásában érzékelek egyfajta dadaista attitűdöt - a dada szót ő maga is használja a 19. versben -, azt mondja mintegy: mindenből lehet verset csinálni, nemcsak újságcikkből, hanem a képzőművészeti alapanyagból, az orvosi eszközből, az belsőépítészeti matériából is.

A költészet költészettól idegen anyag egymásnak feszülése továbbgyűrűzik a versekben. Többször erőteljesen kiemeli a gipsz fehér színét, és mellé mindjárt fekete színt fest. A 9. versben a gipszhegedű mellett szurokba mártott szárny bukkan fel, a 11. vers a szénégetők és a mészégetők párbajára épül, a 12.-ben pedig a fehér dog és a fekete dög illetve fehér dög, fekete dog párosokat variálja. Az ellentétezéssel hasonló eljárásként néhol megfordítja az ismerős viszonyokat: a 14. versben a földről az égbe havazik, a 7. részben pedig: "a gipszhegedű belsejében szép fekete tok van".

Természetesen nem kell túlértékelni a versekben ezt a vonatkozást, egy sugallat, megérzés csupán, ami Tolnai avantgárd arculatának egy újabb, apró vonását képezheti.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése