Másodikos voltam, karácsonyi szünidő, tél volt, akkor még hó, ropogós fehér hó. Anyám nem engedett ki. Akkor kezdtem el olvasni. S azóta is a könyvek és az olvasmányélmények határozták meg az életem.
Néhány évtizeden át, mondhatom. A napokban fogalmazódott meg bennem, hogy egy-két éve, talán három, valami radikálisan megváltozott. S most már nem az olvasmányaim határozzák meg az életem, nem ezek az életem meghatározó élményei. Sőt, megdöbbentő a felismerés a magam számára is, alig-alig olvasok könyvet, regényt. Sokkal többet sakkozom, a telefonomon (meg egyebeket, mind a telefonon, gyakran órákon át). Napokon és heteken keresztül barkácsolok valamit, no jó, építek. S azon veszem észre magam, hogy egy csavar érdekesebb mint egy mondat.
És aki nem olvas, az nem is ír.
Akkor legyen ez most egy ilyen új kezdet. Leírok valamit, nem tudom jó-e, de útjára engedem. Legyen. Éljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése