Végignéztem az eddig vezetett blogjaim, s ez, az óbla-nót tűnik most itt folytathatónak számomra, merthogy már rég nem írtam, megszakadtak azok a folyamatok, amik épp kibontakozni akartak, sokáig nem írtam, és most újra írok, próbálok írni.
Úgy tudom, hogy ezt a blogot nem olvassa senki, ez felszabadít és végre tudok írni, nem görcsölök be, nem veszek el a rengetek keresgélés és reflexió közt, amit egy olvasók elé szánt szöveg kapcsán futtatok s ami végül oda vezet, hogy, vagy semmit nem írok vagy valami nagyon művit.
De ha olvasóval nem számíthatok, akkor újra ott vagyok, mintha a kis füzetecskémbe írnék. Az állandó jegyzeteléseimnél vagyok, ami, minden valószínűség szerint, a banalitás és az érdektelenség pusztáin vész el. Nem tudok őket életre kelteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése