Elkezdek fényképezni egy digitális "szappantartóval", majd pedig elkezdem használni a képeket művészeti közegben. Műalkotásként próbálom bemutatni, eladni azt, amit az égvilágon bárki meg tud csinálni, illetve meg is csinál (merthogy ráadásul ezzel a géppel készült fotók nagyon közelítenek ahhoz a fotókhoz, amiket ez ilyen típusú géppel bárki készít is).
Dehát ezzel semmi baj, ez a témafelvetés nagyon régi, Picasso óta biztosan terítéken, de talán már hamarabb is. A műalkotást nem a technikai bravúr teszi - a fotográfia, azaz a technika tiszta szüleménye esetében méginkább érvényes - hanem a gondolati, a szellemi aktus.
Thomass Ruff pici felbontású képeket, amiket ráadásul nem is ő készítette, hanem az internetről töltött le, mutatott be óriási felületre nyomtatva, Bartis Attila úgyszintén egészen kisfelbontású, részletszegény képeket készített egy mobiltelefon kezdetleges kamerájával. Mi következik ezekből, most nem tudok végigmenni, talán majd máskor. Maga Bartis valahol arról beszél, hogy ez az észrevétlen kis kamera, ami még nem is minősül fényképezőgépnek, felszabadította őt és olyasmiket tudott lefényképezni, amit fotográfusként, értsd komoly művészként, nem tudott volna. Ruff az más irány, de most ebbe ne menjünk bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése